Bellarmin Szent Róbert (1542–1621) jezsuita szerzetes, bíboros, egyháztanító jelen munkája a keresztrefeszített Krisztus utolsó hét igéjére alapozott lelkigyakorlatos elmélkedés. „E könyvben – írja – megpróbáltam kifejteni a Keresztrefeszített tündöklő erényeit, melyek minden hívőnek meglehetősen hasznosak, míg azoknak, akik a kereszt önmegtagadását intézményes követelményként követik, kifejezetten szükségesek.” A katolikus teológia, spiritualitás és elmélkedő irodalom ezen alapvető jelentőségű műve Jézus Krisztusnak az emberi élet végső és legfontosabb kérdéseivel kapcsolatos tanításait fejti ki, örök példaként tárva elénk személyét, tetteiben és szavaiban megmutatkozó jellemét is.

 

A bíboros egy több évszázados lelkiségi hagyományba helyezte magát, amikor elmélkedéséhez Krisztus utolsó hét igéjét vette alapul, valamint a Megváltó kínszenvedésének ragyogó példáját és a jó halál kegyelmét, pontosabban a boldog végre való üdvös előkészületet gondolatilag egybefűzte.

 

Könyvében az isteni Mester életpéldáját, erényeit, tanításait – mint a legfőbb eszményt minden keresztény számára – csodálatraméltó felkészültséggel, elmélyült tudással, magával ragadó és közérthető nyelven foglalja össze, felmutatva soha nem múló aktualitását. Műve kimeríthetetlen erőforrás, üdvös elmélkedésre és cselekedetekre buzdító tanításgyűjtemény mindenki számára, aki az örök boldogság üdvösségben való eléréséért tenni kíván.

 

A kilenc nyelven közel negyven kiadást megért könyv először olvasható magyar nyelven Alácsi Ervin János fordításában és bevezetőjével.