"(...) a keresztény hit nem elégszik meg Isten puszta megismerésével, amint azt korunkban egynémely hitehagyó véli, hanem az ember számára a hit világosságát és tetteit (obras) rendeli, mert ezek nélkül a hit halott, s legfőképpen minden tettek legmagasabbikát, melyet más teremtmény el nem érhet, vagyis a lélek Istennel való tökéletes egységét és Őbenne való átalakulását. Az ember erre teremtetett, elsőrendű célja ez, minden Isten által nyújtott természetes és természetfeletti eszköz e célból rendeltetett, amennyiben valóban ezt kívánjuk és óhajtjuk, s egyesülésen nem mást értünk, mint két dolog eggyé tételét, ahol pedig a léleknek és Istennek kell egységgé, ugyanazon dologgá válnia. Midőn különböző dolgokat eggyé akarunk forrasztani, egyiküknek el kell múlnia: amint a borba egy csepp vizet öntenek, átformálódván a borral azonossá válik, miközben megszűnik víznek lenni. Ugyanilyképpen történik a tűz esetében, amint a tűzifa, mielőtt tűzzé lenne, más, mint a tűz, de átváltozásában vele azonossá válik, s nem tűzifa többé, mivel a tűzzel eggyé lett, azzá alakult.
Mielőtt a lélek Istennel egyesülne, más, mint Isten, amint Isten is más, mint a lélek. Ám amint az egységet keressük, egyiküknek el kell múlnia, a másikba alakulni. Nyilvánvalóan Isten az, aki változatlan és végesség nélküli, ezért nem Ő költözik (mudar) a lélekbe, hanem a lélek Őbelé. E szándékkal mondotta Szent Ágoston, amint a mi Urunk így szól: hogy véghezvidd eme egyesülést, nem nekem kell beléd költöznöm, hanem neked belém. Ennél fogva a lélek az, akinek magát el kell hagynia (perder el ser), ám nem a természetében rejlő létét (ser natural), mert a lélek benső lényege (sustancia del alma) nem vész el, s az egyesülésben nem két lényeg válik eggyé, hanem két akarat; ezért a létezés, melynek el kell enyésznie, értelmi lét (racional); de az értelem (razón) és az akarat nem létüket tekintve szűnnek meg, hanem e képességek sajátos és teremtett működései (operaciones criadas y proprias) üresednek ki és semmisülnek meg, ruhájuk pedig a három isteni erény lesz, melyek az isteni egyesülés eszközei."
Részletek: https://www.sursum.hu/juan-de-la-cruz
Ami az akaratot illeti, bizonyosak lehetünk abban, hogy mivel a lélek képességei közül a legmagasabb helyet foglalja el, aki ezen utat járja, annak különös tekintettel szükséges megtisztítania és lemeztelenítenie. Főképpen négy dologtól kell lemeztelenítenünk magunkat: elsőként mindenféle bűnöktől; másodsorban annak minden maradványától, élvezetétől; harmadsorban a teremtett dolgokban lelt szeretet érzületétől és azok élvezetétől; negyedsorban a mindennemű alakzatokat és képeket magában foglaló szemlélődéstől. Világos, hogy az akaratnak a vétkek minden fajtájától tisztának kell lennie, hiszen ezek közvetlenül Isten ellen valók, s nincs oly dolog, mely a lélek Ővele való egyesülését inkább akadályozná; másodsorban meg kell tisztulnunk a bűn minden maradványától is, magyarán a bűnös cselekedetekből (actos de la culpa) hátramaradt kényszerektől, azon hajlamoktól és rossz szokásoktól, melyek fogékonnyá tesznek rájuk, s melyek a lelken foltot ejtvén szépségétől megfosztják, s meggátolják a legfelső tisztasággal, vagyis Istennel való egyesülését. Ezektől a szeretet heve vagy a vétkekkel szemben álló erények (hábitos contrarios de las virtudes) gyakorlása tisztíthat meg.
(...) az akaratot meg kell tisztítanunk minden cselekedetétől, gyöngéd érzelmekkel (amor) telt érzületétől, kívánságaitól, mindentől, amiben kedvét leli, s mindennemű teremtett dologtól. Ennek okaiként öt dolgot veszünk sorra.
Első: mert kimerítik az akaratot. Második: a számos ellentmondó törekvés megbolygatja a lelket, egyik a becsület őrzéséből, másik mohóságból ered és így tovább. Harmadik: miként a lég párájától a Nap, a lélek ezen kívánságokkal telve szintúgy homályba és sűrű ködbe borul, mely mintegy korlátozza az isteni bölcsesség áramát.
Negyedik: mert beszennyezik az akaratot. Bárminemű vétek és tökéletlenség tisztátalanná teszi a lelket, s bár a rendetlen kívánság nem tartozik a halálos bűnök körébe, elegendő ahhoz, hogy a lélek tőle rúttá és szennyessé legyen. Habár a lélek nem hull ki a természetfeletti kegyelem köréből, az ilyen lélek semmiképp nem alkalmas az egyesülésre, nagyos is távol lévén attól, amíg magát meg nem tisztítja mindennemű szennyfolttól, mely bepiszkítja.
Ötödik: langyossá és erőtlenné teszik a benne lakozó erényeket, mivel azok belőlük táplálkoznak, akár a fa erejéből új hajtásai, melyek annak erejét (virtud) magukba szívva gátolják, hogy az ég felé törjön. Ily módon áll a lélek is a kívánságok (apetitos) sokaságával. Megosztják és sokfelé tagolják, ezért ereje megfogyván, nehézkes lesz számára Istenhez emelkedni. Ugyanily módon áll a bocsánatos bűnökkel, sőt, mi több: a bocsánatos bűn a halálos bűn kapuja, hajlamossá tesz arra és elvakulttá a bűnnel szemben.
Az erényekből származó cselekedetek ötféle, e rendetlenségekkel szemben álló hatással bírnak. Ezek pedig: benső elnyugvás (descanso), világosság, béke, megtisztultság és vigasz érzete, lelkierő.
Részletek: https://www.sursum.hu/juan-de-la-cruz